Szerintem nem... - A fiatalok véleménye a kormányváltásról
(A kutatás eredménye érdekességképp szolgál, nem igazolt reprezentativítása)

A 18-25 év közötti fiatalok között elvégzett közvélemény kutatásom rávilágított, hogy az említett korosztály többsége szerint nem lesz kormányváltás 2014-ben. Ahogy a mellékelt ábra mutatja közel 77 % válaszolta azt, hogy Fidesz kormányzás marad az országban 2014 után is.

Hozzá kell persze tenni, hogy az eredmény nem feltétlen tükrözi a válaszadók pártpreferenciáját. Ennek ellenére tanulságos lehet a pártok erejére nézve. A választásokig hónapok vannak csupán hátra és jelenleg a fiatalok jelentős többsége érzi erősebbnek a Fideszt, mint bármelyik másik alternatív tömörülést.

De milyen következményeket vonhat a fenti eredmény maga után? Természetesen nem egyértelmű, hogy aki szerint nem lesz kormányváltás az a Fideszre fog szavazni, de mindenképpen felmerül a kétség, hogy egy "reménytelen" alternatívára szavazzon az adott személy. Egészen egyszerű sportból vett analógiával élve megfigyelhető, hogy az esélyesebb támogatottsága a legtöbb esetben jóval nagyobb, mint a vesztes pozícióban lévőknek. Persze ki ne szeretne a győztes csapatban lenni? Ez a jelenség főképp a bizonytalan szavazók körében lehet jellemzőbb, míg a biztos pártszavazók, csakúgy mint az esélytelenebb futball gárdák "B közepe" kitart a csapata mellett. Legalábbis egy darabig..

Mindez nem azt jelenti, hogy a helyzet nem fordulhat. A politikában kifejezetten nagy rizikóval rendelkezik egy-egy döntés, egy-egy üzenet. Kissé elcsépelt példával élve az őszödi beszéd után az MSZP pillanatok alatt elvesztette híveinek jelentős százalékát, biztosítva ezzel az azóta is tartó Fidesz előnyét.

A következő fél év pedig, bár a 4 éves ciklusnak csak a töredéke, de mindenképpen a legintenzívebb kampány időszakot jelenti. A mostani közhangulat is fordulópontot vehet, de ahhoz valószínűleg valami komoly dolognak kell történnie.

1 év alatt nem lehet választást nyerni

A politika piacán a pártok a potenciális szavazókért versenyeznek. A cél, hogy minél több vásárlás történjen egy-egy időpontban. A piac sajátossága ugyanis, hogy vásárolni csak a megadott időpontokban lehet. Ezek az időpontok pedig a kiírt választásokat takarják. Az egyes pártoknak tehát a célja az, hogy ezen a néhány választáson arányosan a legtöbb vásárlást magukénak tudják. Fontos, hogy lássuk, hogy a gazdasági szféra legtöbb piacán az értékesítésnek az abszolút értéke a döntő fontosságú, hiszen egy vállalat profitáblis maradhat abban az esetben is ha versenytársainak eladásai nagyobb számúak. A politika piacán azonban egy győztes van, így az értékesítésnek a versenytársakhoz viszonyított relatív értéke a legfontosabb.  Az értékesítés ösztönzése a kampány időszakokban – a választásokat megelőzően – a legjelentősebb, azonban a modern politikai marketing felfogás szerint a egyre inkább mosódnak el a kampány időszakok határai és a pártok kampányai permanensé válnak.

Itt jogosnak tűnik azonban a kérdés, hogy a folyamatos, erőteljes marketingkommunikáció nem megy-e a szakszerű kormányzás rovására? Természetesen erre sem lehet egyértelmű válasszal szolgálni. A permanens kampány magától értetődő velejárója a populista politikának. Addig nincs is vele gond, amíg az elért, reális eredmények vagy célkitűzések kommunikálása történik. A probléma akkor kezdődik, amikor már nem az eredményorientált, a nép és az ország jólétének megteremtésének programjára épül ez a permanens kampány, hanem a populista kommunikáció irányítja a kormányzást. Az teljesen egyértelmű, hogy a kormányon lévő párt pozíciójának megőrzése céljából nagy hangsúlyt fektet a kommunikációra és az értékesítés ösztönzésre, azonban a populista intézkedések, amelyek csupán azért születnek, hogy a pozitív üzenetek kommunikálásának alapot teremtsenek az legtöbbször csupán rövid távú hasznokat jelent és hosszú távon káros kimeneteleket hordozhatnak magukban.

A világtörténelem során számos alkalommal szemtanúja lehetett az emberiség a radikális irányzatok születésének, illetve megerősödésének.  Mivel a radikalizmus alapgondolata a gyors és erőteljes változtatás a status quo-n, ezért bátran kijelenthető, hogy a radikális kínálat, akkor talál keresletre, ha az adott társadalmi, politikai, gazdasági helyzet szélesebb tömegek körében elégedetlenséget szül. Egyik legszemléletesebb példája a radikalizmus előretörésének az 1933-ban Németországban hatalomra jutó, Hitler vezette NSDAP. Az első világháború után Németország súlyos válsághelyzetbe került, rengeteg adósággal, amelyet az Amerikából begyürüző világgazdasági válság csak tovább tetézett. A nép változást akart, a radikalis NSDAP pedig gyors változtatásokat kommunilkált. A populizmus működött…

Aktuálisabb példával élve, a napjainkban is tartó válság, illetve a hazánkban történt politikai események következtében Magyarországon is kialakult egy erőteljes kilátástalanság, kiábrándultság. A radikális pártok palettája egészen a 2006-os év végéig gyengének látszott. Azonban a kormánypárt hitelvesztése és a válság kibontakozása következtében egy pillanat alatt sikerült hatalmas támogatottságbeli ugrást végrehajtania a jobboldali radikális Jobbiknak.       

Fontos észrevenni, hogy mik az erősségei a radikális irányzatoknak. Mivel érvényesülhetnek ilyen mértékben válság helyzetek esetén? A radikalizmus válaszai általában egyszerűek, a kommunikációban nem a megoldáson, hanem a problémán van a hangsúly. A radikálisok egyik legfontosabb eszköze az ellenségkép teremtése, amelynek személye a közös ellenség. Miután az ellenségkép megszületik és elfogadottá vállik, elkezdődik a problémák projekciója.  Az üzenetek sokkal inkább emocionálisak, mintsem racionálisak.

A hosszú távú életképessége a radikális irányzatoknak véleményem szerint megkérdőjelezhető. A populizmus elengedhetetlen a radikális pártok kommunikációjában, azonban a kérdés, hogy mennyire bújik meg szakszerű tartalom a csomagolás alatt. A rövid távú sikerek után a felállított ellenségkép halványodásnak indul, illetve ha a kínált megoldások alkalmatlanok ez a kép könnyen a párt tükörképévé válhat. 

A politika gazdasági szemüvegen keresztül nézve egy igen jellegzetes piacnak tekinthető. A csere tárgya egyrészt termék, másrészt pedig szolgáltatás is egyben. A pártok a vásárlás előtt tulajdonképpen a programjukat adják el, mint termék. Azonban a mandátumot szerző pártok szolgáltatást nyújtanak a szavazatokért (vásárlásokért) cserébe. A termékét természetesen a kormányra kerülő párt vagy pártok tudják leginkább értékesíteni szolgáltatások formájában, míg az ellenzék legfontosabb szolgáltatása ezután a vásárlóik képviselete lesz. 

A nyújtott szolgáltatás tartalma, minősége igen fontos a vevők számára. Ez főleg igaz a politikában, hiszen a politika ára konstans, egy választónak egy szavazata van, ami nyilvánvalóan felértékeli a minőségi dimenziót az árrugalmatlanság következtében. Ezáltal a váltási költségek is alacsonyak lesznek, így az egyes pártok közötti verseny meghatározó tényezője ellenszolgáltatásuk differenciálása, minősége lesz.

Feltételezésem szerint a kormányzás legideálisabb módja a technokrata tartalom populista csomagolásban való 'értékesítése'. A szolgáltatás tartalma tehát legyen szakszerű, de egyszerre legyen értékesíthető is a vásárlók számára. Egy olyan párt mely szakmai szempontból kiváló kormányzási alternatívát kínál, de szolgáltatásának kommunikációja nem megfelelő nem tud választást nyerni, főleg nem egy ilyen emocionális vásárlási jellemzőkkel bíró piacon. Mi a helyzet a szakmailag kevésbé alátámasztott szolgáltatással, amely azonban kiválóan kommunikált, hatékonyan értékesített? 

Egy kicsit rugaszkodjunk el a politikától. Vegyünk példának egy éttermet, ahol a konyha és a szerviz is gyenge minőségű, azonban marketingkommunikációja kiváló, bevonzza az étterembe a közönséget. Rövid távon ez az étterem valószínűleg elérhet sikereket, lehet profitábilis, azonban hosszú távon vásárlói az ott tapasztalt minőség miatt nem fognak visszatérni az étterembe és egy idő után hanyatlásnak indul. Ez egy egyszerű példa, de a megérthetőséget jól szolgálja. A politikában feltételezésem szerint a minőségi mutatókkal (pl. gazdasági mutatók) nem alátámasztott kormányzás kiváló kommunikáció mellett sem lehet sikeres hosszú távon.

Egy demokratikus országban a kormányt alakító pártnak két lehetősége nyílik a kormányzás módjára. Lehet technokrata, illetve populista. Ez a két fogalom természetesen két szélsőséget jelöl meg és a kérdés valójában az, hogy az említett két szélsőség által határolt horizonton hova pozícionálja magát az adott párt. Ha nem szeretnénk naívak maradni, akkor érdemes belátnunk, hogy egy párt számára, gazdasági életből vett hasonlattal élve a piaci részesedésének maximalizálása a célja. A politika olyan speciális piac, ahol a győztes mindent visz, vagyis kormányt alakít. A rövid kitekintés után visszatérve a populista és technokrata politizálás fejtegetésére észre kell vennünk, hogy hazánkban, Magyarországon a tömegpártok politikája jellemzően populista (ennek elemzése későbbi cikkek témája). A politikában jellemzően és főleg hazánk politikai életében a vásárlás, vagyis a választás leginkább emocionális alapokon nyugszik, amely jól magyarázza a populizmus erőteljességét Magyarország politikai életében. 

A blogom neve, vagyis a PoPolitika itt nyer értelmet. A kifejezés két szó a populizmus és a politika összemosásából született.

Azonban hova vezet a populizmus? Hosszútávon fenntartható-e a populista alapokon nyugvó kormányzás? Ezek azok a kérdések, amiket érdemesnek tartottam és tartok megvizsgálni a későbbiek során. Feltételezésem szerint az optimális megoldást a technokrata értékek mentén, populista csomagolásban történő kormányzás jelentené, amely mutatószámokban is eredményes, az ország fejlődését lehetővé teszi és még választást is képes lehet egy párt nyerni vele. A legfontosabb kérdés pedig az, hogy ez hogyan vitelezhető ki?